Alkonyul itten… de igazából meg nem is. Merthogy…

Éjszakai bagoly vagyok. Ha ma kettőkor mondjuk lefeküdtem volna, sem tudtam volna aludni. Pedig koránkelés volt betervezve. Hiába kívánom, hogy essen az eső, ezt most nem úszom meg. Ha megúsznám úgy is lelkiismeret furdalásom lenne, hogy eljártam az esőtáncot. Ami nálam kimerül ebben a kis énekben: „Ess eső, ess! Három hétig ess! Cérnára, cinegére, ugorj cica az egérre! Huss!”

Ne mármost én tudom, hogy ez teljesen hibás. De, mint annyi mindent ezt sem tudom helyesen megjegyezni. Úgyhogy zavaromban kombinálok.

A lényeg az, hogy úgy döntöttem egy kevéske kis alvás helyett, beiktatok valami mást. A szem nyitva tartó maratont. Az estét két dologgal ütöttem el sikeresen. Természetesen súlyosan megtévesztve magam. Nem azzal, hogy mégiscsak bealudtam, vagy, hogy fáradt lennék… akkor nem lenne ez a bejegyzés. Egyszerűen összetévesztettem két szót. Ez nálam nem újdonság.

Miután végigjátszottam a Dracula Origin nevezetű elég szórakoztató kis kaland játékocskát, amelynek vége szörnyen sugallta a második rész szükségességét (csak kicsit húzott fel), elkezdtem nézni az Alkonyatot. Szinkronosan. Merthogy úgy még nem láttam. Ez volt a második alkalom. Szóval remélem észrevehető, hogy nem vagyok hatalmas rajongója. Csak nem tartom rossznak sem. Vázolom az elgondolást, ami miatt elővettem a filmecskét. True Blood feliratra várva (nézek pár sorozatot felirat nélkül, de ezt nem merem bevállalni) vámpírokra kiéhezve jutott eszembe az Alkonyat. Mert ugyebár, és itt jön az önbecsapás, milyen vicces már, hogy az Alkonyatot nézem alkonyatkor. Csakhogy a film második felénél már jött fel a nap. De még akkor sem esett le, hogy hajnalodik. Ez persze nem egy nagy baki. Csak fáj már, hogy ennyire rosszul forognak a kerekeim. Semmi más miatt, mint a címe, nem férkőzött volna elmémbe a gondolat, hogy ismét megtekintsem az Twilight-ot. Mert nem igazán mulasztja el a vámpíréhséget. Ez egy romantikus tini film. A főhős meg vegetáriánus vámpír. Elérkezett az idő, a szörnyű korszak, hogy a kis tini lányok, már Edward Cullenbe, egy  jaj nem ölök embert, vámpírba vannak bele esve teljesen, és nem mondjuk Lestatba.  De még mindig inkább ezt szeressék minél többen, és ne azt a… ide most csak nagyon csúnya jelzőket tudnék írni… High School Musical-t, Hannah Montana-t, vagy mindenféle Jonas-os 3D mozit meg hasonló förmedelmeket.

Azért szerencsére a Vámpírkrónikákat még mindig nagyon szeretik, vagy magát az Interjú a vámpírral-t, mint filmet. Coppola DraKULÁJÁT. (höhö) Talán sokan, akik nem elégednek meg Robert „Patiszon” bájos pofijának ragyogásával örökké, ezeket a vámpírokat sem hagyják ki. A True Blood is drasztikusan megnövelte a nézettségét. Igaz a tiniknek nem is szabadna nézni… azért gondolom páran bírják.

Huh készülődnöm kell. Az erő ne legyen senkivel, max a Sith lovagokkal, nem vagyok nagy SW fan :D

Viszont a végére egy „igazi” vámpírcsaládot idebiggyesztek.  Hosszú hasznos életet!